2017. február 16., csütörtök

Matt sorok

Ma úgy vagyok, hogy nem vagyok,
alakom szürke csöndbe vész,
a kedv bennem csak andalog
és létezésem csenevész.

Tükröm üres, néma foncsor,
csak látszat ma az életem,
köd fest meg, majd elmaszatol,
de nincsen bennem félelem.

Látlak, hallak - nem beszélek,
alszik bennem a február,
míg megágyaz az ébredésnek
a márciusi napsugár.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése