2017. február 13., hétfő

Időt kérek

Idő kéne nekem, rengeteg.
Nem órák - kerek évek.
Hogy helyén legyen minden vessző,
s minden pontot kitegyek.

A szertefutó gondolatra
pányva kéne száz és száz.
Szökni vágyó szavaimra, ha
én nem óvom, ki vigyáz?

Hisz’ ezer dolog szakítja szét
a rímeknek szánt időt,
s a születő vers nem kap mást, csak
magzatmázas szemfedőt.

Idő kéne. Írni naphosszat,
kávé mellett, könnyedén,
kertben, fűben, vagy kocsmapulton,
utca járdaszigetén,


írni éjente, kora reggel,
és ha ágyban ér a dél,
elcsípni a költeményt, mielőtt
idő híján véget ér.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése