Háromszázhatvannégy nap és éj,
háromszázhatvannégy új alkalom,
hogy arcod, e gyönge csigahéj,
ólomként üljön meg a vállamon.
háromszázhatvannégy új alkalom,
hogy arcod, e gyönge csigahéj,
ólomként üljön meg a vállamon.
Még egy nap a nélküled-évből,
és körbefordul felettem az ég,
zuhan, zuhan, majd szívemre dől,
hogy milyen közel és mennyire rég.
és körbefordul felettem az ég,
zuhan, zuhan, majd szívemre dől,
hogy milyen közel és mennyire rég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése