Tudod,
ez a könyv nekem gyermekem.
Ma
még újszülött és jó szagú,
nekem
mégis csuparánc világegyetem.
Lapjain
évek, évszakok, percek
öröme
táncol és bánata reszket.
S a
sorok között…?
Ott
bújnak meg a legnagyobb csendek.
S
a gyermek,
e tizenéves
csecsemő elindult,
billegve
jár, hátra-hátranéz,
s
ahogy megfeszül köztünk a köldökzsinór,
szívem
egyszerre pehelykönnyű
és
ólomnehéz.
Hiszen
oly apró, védtelen,
mint
verébfióka, ki sasok közé pottyant,
s
fejét behúzva várja,
ízekre
a nagyok mint szedik.
Gyermek
még, született félárva,
ki
csak anyjának hiszi el, ha mondja:
szeretik.
De
megy, tétován bár, de lépked,
és
viszi magával óvó tekintetem.
Egy
nap majd talán képes leszek rá
és
végleg, örökre elengedem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése