Költők a télben

Novemberben, mikor a városon 
féltérdre ereszkednek a szürkék, 
a kedély lesunyt fejjel eloson 
s a háztetőkön kuporog az ég,

magasra nyúlik a költők keze, 
s elcsípik nekünk a szökő Napot, 
hogy a temetőjáró fekete 
kendők és frissen porolt kalapok

kifényesedjenek, mint a reggel 

vagy az eső verte esti utcák, 
és átmossák lelkünket a verssel, 
hogy bennünk a telet újraírják.