2015. november 5., csütörtök

Novemberi elégia

Viaszba dermedt november áll őrt a ház előtt,
ránk zárva a tél masszív, lélektelen ajtaját,
s krizantémok sárga mosolyába fúlt temetők
illatát idézik tejködbe ájult éjszakák.

A fényüket vesztett napok bénán szédelegnek,
az idő eltöpreng, meg-megáll – tétova vándor,
s a fűtött szobák mélyén újragyúlt szerelmek
tüzétől elillan a csüggedés, mint a kámfor.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése