Az elveszett szavak idején

Van, hogy nincsenek szavak

és kiüresednek a betűk.

A „b”-k békéje bánatba fúl,

az „f”-ek fénye kifakul,

s a gyöngéd „gy”-k is gyászba borulnak.

Ilyenkor, az elveszett szavak idején,

mikor ordítanak a neszek,

mikor faltól falig csörömpölnek a csöndek,

s a csontsoványra fogyott érzések

nem bírják már el a valóságot,

a hófehér papír is csak néma requiem,

végtelenbe küldött, „miért”.

S nem felel senki sem.

Nem felel senki sem.