Olykor folyó vagy, áradó és örök,
máskor csupán szelíd, tétova, patak.
Homlokod taván eső verte körök,
s néha nem lellek a hullámok alatt.
Ma féktelen zuhatag a két kezed,
el-elmerülök két érintés között.
Tenyered vizén a te meg én lebeg,
s elúszik a távol, ahol mennydörög.
Ez nagyon szép!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy tetszik :) Köszönöm!
VálaszTörlés