A nyár kapuján kint a „zárva” tábla,
a május ma szigorú darabont,
angyalok ronggyá ázott, szelíd szárnya
csitítja a háborgó Balatont.
Törpe örömmel kémleljük az eget –
a Nap fásultan, kábán búcsút int.
Egy régvolt július újra belénk szeret,
s visszalopjuk fülledt emlékeink.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése