Itt ülök beleájulva,
bebábozódva megint a januárba.
Messze-fáj még a tavasz,
ötvenhat nap
és ötvenhat éjszakára.
Gyere, hát, te Orkánerejű,
tépd fel köd-kedvem
és az odakint
kéretlen szimbiózisát!
Vagy szédíts el,
hogy Boldogasszony haván,
mint aszteroida,
úgy zuhanjak át,
a megérkezés ezerszirmú
márciusába.
Reszket a báb alatt
a tél hiábavalósága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése