Szilveszteri leltár

Már csak pár óra, és elfut ez az év is –

ideje hát lajstromba venni, mit adott.

Sose nézz hátra, tartja a fáma, mégis:

muszáj megőrizni néhány szép tegnapot.

Mert nélkülük csak úgy elfolyik az élet,

mint gyermekkézből a játszótér homokja,

bár megsárgulnak, de mesélnek a képek,

ha eltesszük őket, mikor üt az óra.

Én továbbviszem Londont és a bécsi utat,

a verszenét Győrből, a Szalajka csendjét,

az útjelzőt, ami Noszvaj felé mutat,

és az alkonyt, amint Kapolcsra épp beért.

És a Könyvet, amin ott díszlik a nevem,

s bírhatom a halhatatlanság látszatát,

a verseket, mi el nem múló szerelem,

és hogy idén is annyiszor öleltek át.

Nos, mindent összevetve, nem panaszkodom,

az elmúlt rosszat pedig számba nem veszem.

Ha összeborul az órán a két rokon,

egy boldog holnapra koccintanak velem.