Fiam, szemed tükrében hadd nézzem magam,
hadd higgyem, ez a foncsor nem torzít sohasem.
Ahogy Te szépülsz, én úgy hervadok lassan,
kezedben egy szép nap elfér majd a tenyerem.
Nézz reám, apránként én leszek a gyermek,
s Te, kivel a létnek megannyi dolga van.
Még kezed az enyémben, még én vezetlek,
de tekintetedben már ringatom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése