Itt, hol egymásba érnek az üvegházak,
a beton didergő virágokat növeszt.
Gyökértelenségük felfalja e század,
s jó, ha jut majd nekik olcsó fakereszt.
Tépett szirmaikra rádermed a hajnal,
ahogy az év lassacskán konok télbe ér.
Régen nem perelnek sorssal-zivatarral,
egynyári álmaikat belepi a dér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése