A téma a földön hever, vagy éppen
térdepel. Kérni sem szégyell, megteszi
fölfelé tartott, kinyújtott tenyérrel.
Ágya beton, feje alatt kockakő,
álomba zakatolják esténként a
zörgő villamossínek. Hajnalban kel,
mint a közeli pékség; postást nem vár,
s ő sem ír senkinek. Nem perel, nem sír,
nem átkozódik. Hallgatag, akár egy
novemberi, füstködös vasárnap. Csak
álmában jajdul - repül, majd lezuhan.
Ínsége súlyát nem bírják a szárnyak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése