Vagyok örök hőemelkedésben, láztalan -
fájjon hát, legalább, ami még hátra van!
Nyakszirtemen érezzem ostorát a létnek,
szakadjon a hús, és hasadjon a lélek
millió darabra, akár kristály, ha törik,
vérző sebeim majd önmaguk kötözik.
Áldottabb bármi kín, mint a puszta létezés,
ki égni vágy, annak száz máglya is kevés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése