Úgy remélem, egy nap elaltatnak
kloroformba mártott csábszavaim,
s míg távolodsz, két tenyerem épp csak
végigfuttatom bordáid rácsain.
Csönd lesz. Halálos. Azt is hallhatom,
ahogy ritmusaink egymásra lelnek.
Majd sebészi pontossággal, atom-
biztosan szíved közepébe metszek.
Felnyitlak - meglep, milyen egyszerű -,
odabent se titok, se más rejtelem.
Csak Te vagy ott, meg én - két együgyű -,
és egy apránként elvérző szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése