Jöjj, tavasz! Lásd, én már nem haragszom rád,
céda hűtlenségedért nem neheztelek,
hisz' ma reggel hallottam: nevettek a fák,
és Téged láttalak a házsorok felett.
S a madarak is megéreztek valamit
- csupa láthatatlan kis csirip-szörnyeteg -,
úgy verték szívemet aprócska szárnyaik,
mint mikor hegedűn a vonó megremeg...
De ma nem bántott ez a korai koncert,
és nem fájt a kelletlen muszáj-ébredés -
mert ahogy kiléptem, rám mosolygott a kert,
aztán a szomszéd, zöldre festett kerítés,
és már messziről üdvözölt a buszmegálló
- a busz se késett -, az utcák meg kacagtak...
Alig olvadt még el a januári hó,
s lám, mind neked örül, a céda tavasznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése