Elfordulunk, mintha szégyenünk lenne,
menekülünk, de ott vannak mindenütt.
Bármerre is megyünk, ők jönnek szembe,
elér minket égre néző tenyerük.
Rongyos cipőben és kifakult szívvel
sorsát a szegénység ránk kiabálja.
Ébredő lelkünk felismerést érlel,
gyávaságunkat emberségre váltva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése