Ma még utánam nyúl a nyár,
ma még megtalál egy-egy
napsütötte, régi emlék.
Ma még megfürdetem arcom
a kék égben, ma még hiszem,
az lehetek, aki lennék.
Ma még lángra kap szívemben
minden elfojtott érzés,
szememben tüzek lobognak,
ma még felkap a szél, akár
egy tollpihét, ma még könnyű,
szinte áttetsző a holnap.
De egyre csípősebbek a
reggelek, s fázó lelkem
félti a múló szépeket.
Ma még utánam nyúl a nyár,
de a kék hegyek fölött
már zokognak a fellegek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése