Mikor démonjaid rád támadnak,
s kígyóként fonódnak rád az éjszakák,
ha gyomrodba kúszik a rettegés,
és rád zuhan a szögesdrót-világ,
mikor álmod rémeket vajúdik,
s ágyadban a félelem ver tanyát,
ha acél marok szorítja torkod,
s holnapod felemészti önmagát,
mikor rohansz a sötétség elől,
s kínjaid a Hold felé vonyítod,
ha kétség ül tágra nyílt szemedben,
s újraéled minden éber álmod...
akkor fordulj felém, s láss meg engem,
ott egyedül az ágy túloldalán.
Démonjaid engem is üldöznek,
de reggelig még megmenthetsz talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése