Elvesztem

Hagyj repülni,
s messzi földről is visszatérek hozzád.
Ha vergődve is: elhagynálak,
hogyha szárnyamat levágnád.

Csábít a tér,
hisz száz meg száz út csodája előttem.
Vagyok, akár égen a sólyom –
hiszen szabadnak születtem.

Hagyj álmodni,
s terólad szövöm majd minden álmomat.
Nem rabol el már semmi éjjel,
semmilyen kósza gondolat.

Repülhetnék,
de fogva tart örökké a két szemed.
Elvesztem bennük, onnan nézlek –
szívem is már belőled szeret.