2004. november 25., csütörtök

Kiszakítva

Fellobbansz bennem,
mint kialvóban lévő kanóc,
mit megsimogat
egy apró,
váratlan fuvalom.
Szememben táncolsz,
majd könnyű csókod
hagyod meztelen,
reszkető vállamon.
Édes vágy ébred
ölemben,
mint csöppenő méz
olvadok gyöngyöző
tested köré,
s a vágy ereje
kiszakít a térből,
valahová a
végtelen
fölé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése