Árvácskák

 
Árvácskák az ablakban,
árvácskák a szívemen,
nem hervad el a hiány
tavasszal se idebenn.
 
Kívül nap süt, bent esik,
elég, hogyha én tudom.
Ráncaim veszteségek
csatornái arcomon.
 
Apám-anyám emlékét
tükröm ragyogja vissza,
vonásaik örökre
a bőrömre karcolva,
 
s Téged hogyha idézlek,
még több árvácska sarjad,
ablakomba szívemről
zuhog rájuk a harmat.