[... se tavasz, se nyár...]

Nem volt könnyű most sem az április
- így van ez hosszú évek óta -,
ha volt, ha nem volt apropója,
dühöngtem, kacagtam - még sírtam is.

Ám most, hogy végre május közelít,
apránként csillapul szeszélyem,
hisz' már érik odabent mélyen
az az akarás, az az elszánt hit,

ami bennem időről időre
felszítja a parázsló nyarat,
s a vörösarany lángok alatt
elhamvad a bánatok emléke.

[...]

Jönnek majd vad, szertelen viharok,
s a pernyét is elfújja a szél.
Légy a közelben, ha kellenél -
ha épp se tavasz, se nyár nem vagyok.