Július

Tegnap még rám vicsorgott a forró aszfalt,
ahogy tűsarkam szurtos képébe lépett.
Lobogó tűzfalak árnyékába bújtam,
a július rajzolt hátamra térképet.

Ma riadót fújnak a vonuló felhők,
aggódva lesem, mi’ törékeny a kék ég.
Szél karol belém az úton, s összekócol,
mint szívem olykor a könnyű kezű kétség.