Kegyetlen hóvirág

 
Egyetlen hóvirág -
mintha neked nyílna,
kegyetlen hóvirág -
a tavasz manírja.
 
Lelkemben örök tél,
sose lesz kikelet,
nyár volt, hogy elmentél,
már a nyár se szeret.
 
Egyetlen hóvirág
nyílik a kertemben,
kegyetlen hóvirág
fájdítja a szívem.
 
Ne ríkass, kisvirág,
többé már ne gyere,
hófehér ruhádhoz
nem megy a fekete.
 
Egyetlen hóvirág -
mintha téged hívna,
kegyetlen hóvirág -
sár és könny a sírja.

Túl a nincsen

 
Próbálom megtudni, szeretsz-e még?
Kihűlt szívedben őrzöl-e engem?
Innen az ég oly távoli vidék,
olykor felnézni sincs elég merszem.
 
Holnapra kikeredik a Hold,
hideg csillagfény vetül a kertre.
Teljen bármennyi idő, vársz-e, s mondd,
esel-e még velem szerelembe?
 
Mert kell várjon odaát valami,
túl téren és időn, túl a nincsen,
valami, amiben lehet hinni,
akár a szerelem, akár Isten.