Szívem az asztalon
Megnőtt köröttem a
ház,
a bútorok közt
elveszek,
visszhangot ver a
fohász,
a falak félelmes
hegyek.
Morajló ég a
plafon,
táguló tér a
nappali,
szívem kint az
asztalon,
mert bentről alig
hallani,
hogy könyörög
utánad,
csak mondja,
mondja hiába,
sír utánad a
házad,
és be vagyok ide
zárva.
Nem találom a
kulcsot,
s a kilincset se
érem fel,
egy éve csak
tanulok
elbírni az
emlékeddel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése