Fényterápia

 

Sáros eső nyomai az ablakon.

Mégis, ahogy áttűz az őszi Nap,

arcomat a sárga fénybe fordítom,

ami gyöngéden szemhéjon harap.

 

Aztán simogatja az orrom nyergét,

homlokomból gyomlálja a ráncot,

és felbukkan sok régi-régi emlék...

Talán az sem, lehet, hogy csak álmok.

 

Hagyom magam, mozdulatlan maradok

e furcsán érzéki pillanatban.

Lám, belém bolondítottam a Napot,

hogy kezed hiányát elfogadjam.