Adventi elégia
Nehéz várakozni
veszteségekkel a szívedben.
Várni a
karácsonyt, az első havat,
ahogy a
párkányodra lebben,
majd másnapra
tűnik, mintha sose lett volna.
De a hiány sosem
olvad el teljesen,
lelkedet újra
és újra jeges kéregbe vonja.
Nem várom hát a
karácsonyt,
a karácsony
mégis vár engem.
És őket is
várja, akik itt élnek bennem,
hogy ott
álljunk mind abban a szép,
meghitt
pillanatban,
mint azon az
utolsó ünnepen,
mikor még
ketten hívtak így: gyermekem.
Nehéz a
várakozás, ha többé
nem szólít
senki a neveden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése