Ahogy kihagy az emlékezet,
a test is úgy felejt talán,
ha sosem érzi már a kezet
csípője árnyékvonalán,
ami szinte érintés nélkül
ölelt, akár szél a kendert,
s mint Hold, ha önmagába szédül,
vitte magával a tengert.
A szenvedély elhullt bokrait
a nyár már nem támasztja fel,
s tán csak álmokra emlékezik,
akit egy emlék megölel.
A test az ágyba belebágyad,
ha mindig hűvös a párna,
s a pórusok közül a vágyat
az idő lassan kigyomlálja.
*
E. S. Claire álnéven tettem közzé másutt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése