Mindeközben

Én már akkor is unom a telet,

mikor még ki se kerekedett,

s az aszottsovány napok csontjain

úgy feszül a remény, mint az ín.

Sötétben buszoznak a reggelek,

a délutánok korán fekszenek,

míg az utcákon hömpölygő tömeg

elsodorja a legszebb ünnepet.

Pedig ha megállnánk kicsit csöndben,

észrevennénk, hogy mindeközben

megágyaznak a várakozásnak

a földre hullott angyalszárnyak.