Advent

Mindig mámoros, de oly röpke az ünnep:

az emlékek kockakövén fiáker szalad,

édes a grog, egy sarkon gesztenyét sütnek,

s a frissen hullott hó elolvad egy csók alatt.

A Vörösmarty téren bécsi a perec,

a fénylő forgatag szeretetbonbont árul,

így karácsonykor te is gyorsabban szeretsz,

talán csupán önigazoló bizonyságul,

hogy így lesz majd jövőre minden egyes nap,

csak adsz és elfogadsz hétfőtől vasárnapig,

Advent van, s a hit, látod, új erőre kap,

megáll az idő, mikor a való álmodik.