Borostyán szerelem

Tudom, apránként végleg elszakad,

hiszen felnőtt pár röpke perc alatt.

Hogy első szavait rámnevette,

és ringattam nemrég…, messze-messze.

Karjaim közt valahol elveszett

e villanásnyi, másfél évtized,

alig érkezett és menne máris,

szép, okos fejében terve száz is.

Két tenyeremben vonal a sorsa,

egymásba  szőve, csontom  a csontja.

Fejemre nőtt, gyönyörű gyermekem

múlhatatlan, borostyán szerelem.