Illúzió

Mintha vágy volna, de csak emlék,

mintha most volna, ami oly rég,

mintha valóság, pedig mákony,

üvegen pára, homokban lábnyom.

Mintha itt lenne, ami távol,

mintha engedne, ami gátol,

mintha megélném, szinte látom,

éber kómában, álomhatáron.

Mintha még hívna, aki elment,

mintha csak volna, ami nem lett,

mintha tükör, pedig egy ablak,

ki-bezárt fényből ketrec magamnak.

Mintha már múlna, ami mégsem,

mintha láng gyúlna a sötétben,

mintha költemény, de csak szándék,

egy vers, ami szív, szív, ami játék.