Az
éjre készülő kis szobában
csendben
szelidülnek a kontúrok,
fáradt
szemedben csillagot gyújtok,
ha
utat vesztenék, megtaláljam.
Mint
Dunán a kacsázó kavicsok
keltette
aprócska hullámtaréj,
egymásra
gyűrve mát és tegnapot,
elsimult,
békés holnapról mesélj.
Neked
elhiszem, mert így akarom,
borítsunk
kámzsát a valóságra.
Hadd
legyen a kettőnk igazsága
egy
minden felett álló hatalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése