Mint a kiflik pékségben a polcon,
mellkasomat hátadhoz szorítom,
s ha fordulunk, jóváhagyom azt is,
hisz' egy kifli mégse lehet hisztis.
Olykor alszunk, mint a kerek perec,
hogyha hagyom, félig eleszegetsz.
Kezünk-lábunk összeboronázik,
azt se tudni, melyikünk a másik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése