Régi fiúk, ti engem nem szerettetek,
fiúkák, ti rám se néztetek soha.
Csak az Alíz kellett, mindig csak az Alíz...
Ez rossz volt nekem. Az élet meg mostoha.
Az Alíz szép volt, csak úgy magától volt szép,
ahogy a hóvirág se direkt tetszeleg,
mégis mindenki örül neki, ha látja.
Hát, az Alíznak se kellettek kegyszerek.
És én hiába voltam belül gyönyörű,
hiába sikoltott belőlem az "itt vagyok",
nem kellettem nektek, réges-régi fiúk,
s ma már bánhatjátok kamasz-vakságotok.
Pedig hogy' tudtam volna szeretni akkor,
ha enyém lett volna kócos szerelmetek.
De ti Alízt vártátok esténként hatkor.
Régi fiúk, ti engem ne szeressetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése