Olykor úgy érzem, már több száz éve alszom,
ajtómon az idő rút körme kaparász.
Banyaláz verte, régvolt királykisasszony
vagyok - elkopott, színe vesztett kanavász.
A magány mellém bújik, bús árvagyerek,
"gyere no, elférsz mellettem századokig".
S ti mind, rokon lelkek társasága, gyertek,
bennem múlt világok reménye álmodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése