Ki kéne írnom magamból a csöndet,
a garatomban fuldokló szavakat,
azt a csöndet, ahogy csak a vers hallgat.
Profi gyilkos - lassan, hangtalan öl meg.
Mint az adagolt arzén, észrevétlen,
fájni se fáj, csak apránként felzabál.
Minden szószegett nap újabb kis halál.
Csitt! Úgyse hiszek semmi érvelésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése