Utazom, alattam zötyköl a vonat,
csizmámról békésen olvad a latyak.
Nézem a tájat, mészfehér és fahéj,
kezemben szendvics, jókora karéj.
Bóbiskol a szomszéd, belém könyököl,
halszagot áraszt és barackot fütyöl.
Szája szélén nyálhab, édes az álma,
konok a kalauz - ébredés, dráma.
Zsebből laposüveg, ám sehol a jegy,
"Vagy fizet, vagy leszáll" - szól az egyszeregy.
Irány a resti, kis asztallal, székkel.
Sejtem, ma is csak két felest ebédel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése