Letépem neked megdermedt, zúzmarás
lelkem jégvirágát - tűzd a szívedre.
Talán van még odabent annyi parázs,
hogy napjainkból a fagyot elűzze.
Ha hervadásnak indul jégvirágom,
tudni fogom, hogy még él benned a nyár.
De míg bénultan ülsz a hóhatáron,
távolod engem is önmagamba zár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése