Majd ha az utolsó versem is megírtam,
a dalt elnémítom mindörökre.
Nem bánt a hazug szó, a hamis dallam,
ha rúzsmosolyt festek a tükörre.
Majd ha felégettem minden délibábot,
mit sorban elém rakott az élet,
a tarlón mezítláb futnak át az álmok,
meg se látva, hogy tárat cserélek.
Majd ha leszámoltam mind az ábrándokkal,
s az illúziók is térdre hulltak,
ahogy megkegyelmez az éjnek a hajnal,
úgy engedem el én is a múltat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése