Kopott szavakon, elrongyolódott
rímeken, régi, unott frázisokon át,
bukdácsolva keresem egyenként
a betűket, mik hozzád vezetnek.
De hiába gömbölyítem az ó-kat,
az ő-ket, hagyom el, vagy teszem ki
a vesszőket, mindegyre kicsúsznak
tollam alól a selyemfényű szavak.
Mikor a tekintet vak, s a száj csak
néma, határozott vonal, akkor
a tinta, mint végenincs fonal, képes
teleszőni a gondolat hófehér vásznát,
a betűre sóvár, telhetetlen papírt.
S talán adhat a bajra némi gyógyírt
egy suta, elkoptatott "szeretlek",
tán e szó még valamit jelenthet
így leírva, pőrén és kendőzetlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése