Csillagokkal fekszem,
s a Hold arcával ébredek.
Nem számolom lassan
a tovatűnő éveket.
Álmodom, hogy élek,
a Naptól tudom, mi a fény.
Gyémántot keresek,
s lám, mindkét kezem csupa szén.
Múlatom az időt,
csak nézem, ahogy elpereg.
Nincsen bennem érzés,
az életem csak szendereg.
Létem csupa kérdés,
a tényekkel a szív perel.
Csillagokkal fekszem,
s a hajnal csendje ringat el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése