A szülő mindig, folyvást csak beszél, beszél…
S a gyermek? Hallgat. Vagy lázad. Ez a dolga.
Fiadnak te, neked anyád mondta, mondta…
Már tudod: minden hegyi beszéd körbeér.
Érted már, mért’ nem érti, hogy te csak érte…
Hisz’ magad is húztad örökké a szádat,
még nem repültél, de féltetted a szárnyad.
S ma mégis elég a világ innenső vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése