Ismerlek már rég... talán öröktől is.
Olykor mégse vagy más, csak távoli galaxis,
néma bolygó - titkos és felfedezetlen -,
túl megannyi, ragyogó csillagrendszeren.
S egyszerre vonz és taszít e furcsa gravitáció,
hisz néha menni, máskor maradni volna jó,
és csak keringek körötted, mint tétova hold,
kit űzne a "van" és marasztal a "volt".
S bár a jövő ma még fényévnyi messzeség,
talán lesz még idő és szerelem elég,
hogy időn, téren és kozmoszokon át
végül felderítsem lelked rejtett univerzumát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése