Szívszakadva

Egyszer a legvadabb
táncból is elfogy a lendület,
s az akkordokban
megbotlik a lábad.
Kifulladsz te is,
a legjobb táncos,
pedig ezer fokon,
szívszakadva jártad.
Hamis már a dallam,
s tétován kutatod
emlékeidben a régvolt,
szépséges harmóniát,
megbicsakló térddel
görnyedsz a földre,
s dúdolsz halkan
egy ismerős melódiát.
Nincs tűz, nincs ritmus benned,
a zajgó forgatagban
valahol egyszer elveszett.
Kopott már az egykor fénylő,
körben tükör parkett,
s nem fogja már senki
görcsbe rándult,
erőtlen kezedet.
Koppan a cipőd
és roppan a hátad,
s lám most szteppelhetsz
magadban.
Új idők jönnek
s új melódiák,
te mégis azt a régit
dúdolod könnyek között,
halkan.