Itt vagyok bent,
bezárt az idő egy napon
önmagamba.
Hófehér magányomat
senki nem zavarja.
Olykor felsikolt
bennem egy homályos
emlék, s ilyenkor
valósággá izmosul
ez a törékeny nemlét.
Agyam megdermedt falába
rajzolva arcok, ismerős
tekintetek,
ezernyi mozaikként
szétszóródva bennem
a múlt nélküli emlékezet.
Nincs tegnapom,
s a holnap fogalmát
nem ismerem,
néma szám sarkán
mosollyá torzult
a félelem,
hogy valaki
helyettem éli le
kívül rekedt életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése