Néha még eszembe jutsz.
Néha még felém hoz a szél egy illatot
a Margit-sziget felől,
néha felidézi talpam a rakpart köveinek
nyári melegét,
vagy elmormolok egy-egy igét,
mit a te szádból szerettem hallani.
Néha még látni véllek a busz ablakából,
vagy fogva tart egy ismerős tekintet,
olykor azon kapom magam,
teszem a dolgom,miközben
időről időre a múltban élek.
Néha elkap valami,valami vágy,
hogy lássalak,hogy tudjalak téged,
de elsodort tőlem e mihaszna élet.
Vagy én küldtelek el? Már nem is tudom.
De nem,sosem hazudom az érzést,
mi egykor az enyém volt,
s már csak gyönge folt botor szívemen.
Halványul egyre,de el sosem múlik,
hiszen az igaz örökké igaz marad.
S ha néha még eszedbe jutok,
lásd majd az én szemeimmel magad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése