Ahogy forró napokra rázuhan a hűsítő eső,
s a tikkadt földbe visszatér az éltető erő,
úgy indul meg ereimben a lüktető élet,
ha csöndes napjaimon szívemre ölellek téged,
én egyetlenem, én drága aprócska fiam.
Hajad illata, bőröd bársonya szívembe égett,
neked adnám a földön mindazt az ezernyi szépet,
mit láttam, éreztem, kaptam és adhattam,
S ha a világ még ma vadul megindulna alattam,
akkor is teutánad kapna vigyázó kezem.
Mosolyodtól, hangod varázsától felderül a napom,
apró, vesztett álmaimat rendre visszakapom,
ha csöppnyi kezed két kezembe fogva,
szavaid, s kacajod szedem magamnak csokorba,
s szerető szívemre tűzve örökkön viselem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése